Amikor a 17. században Apáczai Csere János az iskolák felette szükséges voltáról szólt, akkor bőséggel működtek különbnél-különb oktatási intézmények szerte Erdély-ben. Ha tehát akkor időszerű volt ez az igény, mennyivel inkább az ma, amikor ínséges idők járnak oktatási intézményeink fölött. A református egyház megszületésétől kezdve messze földön híres volt arról, hogy számos oktatási intézményt létesített, tartott fenn és működtetett. Éppen ezért a két fogalom: oktatás és református egyház szorosan egybeforrott, az idők során egymást kiegészítette és erősítette. Emiatt van az, hogy egyházunkban szinte bűnnel egyenrangú gonosz cselekedet az, ha iskolát zárunk be, vagy elhanyagoljuk annak fenntartását. A közgondolkodás e szigorú ítélete abból ért-hető, hogy erdélyi népünk összeforrott egyházzal és iskolával egyaránt, és felismerte: egyházunk nem lehet meg a tudatos tagokat nevelő oktatási intézmények nélkül.
Bizonyára ez az ösztönös erő működött azokban is, akik az 1989-es fordulat után min-den adódó alkalmat megragadtak arra, hogy az elvett iskolaépületek helyére újakat építsenek, vagy a megszüntetett oktatási intézményeket újraindítsák. Így született meg a református tanárokat képző, állami támogatással működő, a Babeş-Bolyai Tudo-mányegyetem szerkezetébe épített Református Tanárképző Kar is.
Jogi állását és szerkezeti jellegét tekintve első látásra egyedinek tűnik, de ha rendelte-tését és célját nézzük, elődjét az egykori Bethlen Kollégiumban fedezhetjük fel. A Nagy Fejedelem alapította Collegium Academicum rendeltetése és célja az volt, hogy Erdélynek jól képzett tanítókat és lelkészeket adjon. Az intézmény e kettőségét hosszú időkig megőrizte. A lelkészképzés és tanárképzés intézményes keretei akkor váltak el egymástól, amikor a nagyenyedi Bethlen kollégiumban folyó lelkészképzés helyszíne 1895-ben átkerült Kolozsvárra. Nagyenyeden a református tanár- és tanító-képzés még sokáig megmaradt, de az intézmény ezt a csonkulást és vérveszteséget soha nem tudta kiheverni. A veszteség miatti legyengülést még tovább fokozta az, hogy Kolozsvár Erdély szellemi fővárosa lett, miután 1872-ben megalapították a Ferenc József Tudományegyetemet, amely a század végére eléggé megerősödött ahhoz, hogy magának igényelje az erdélyi felsőoktatás szellemi irányítását. Miután tehát a reformá-tus lelkészképzés átkerült Kolozsvárra, a provincializálódó Nagyenyed tanintézete pe-dig nem tudta felvenni a versenyt az urbanizálódó Kolozsvár császári alapítású egyete-mével, Bethlen Gábor Nagyenyedre átszármazott öröksége, az egykori dicső Kollégium egy fokkal alacsonyabbra szállt alá.
Mindkét intézménynek előnyt jelentett Kolozsvár. A lelkészképzés itt önálló, külön épü-letben kapott helyet, és az univerzitás szomszédsága jótékonyan hatott oktatási szint-jének alakulására nézve. Amíg tehát addig a lelkészképzés a kollégiumi oktatás kiegé-szítése volt, addig itt a teológiai tudományok betetőzését jelentette a már egyetemi rendszerben folyó magas szintű oktatás. A tanárképzés is fokozatosan elvált a kollégi-um épületétől, amelyre bizony aggodalommal tekintett az egyház, hiszen kikerült irá-nyítása alól a tanárok képzése, és már csak közvetett befolyással lehetett rájuk. A so-káig meglévő kettősség mentén így vált külön a lelkészképzés és a tanárképzés, de mindvégig tudatában volt a közös egységnek, vagy ha nem, tudatalattijában ösztönö-sen mégis ott volt az együvé tartozás tudata. Ennek lett látható kifejezése a Reformá-tus Tanárképző Kar.

Rövid történeti kronológia
1990. A PTI keretei között beindult az egyszakos vallástanárképzés két tagozattal Ko-lozsvárott és Marosvásárhelyen. Ideiglenes dékánja a PTI akkori rektora, Péntek Árpád volt, aki még ez évben nyugállományba vonult, de csak a Teológiai Intézetből, mert a Tanárképző ügyeit továbbra is ő intézte. A tanügyi törvény megjelenése és életbe lépé-se az akkreditálás lehetőségét jelentette az új szaknak, amelynek akkor még nem volt ideiglenes működési engedélye sem. A törvény ugyanis lehetőséget biztosított a törté-nelmi egyházaknak arra, hogy vallástanáraikat és lelkészeiket az egyetemen képez-zék, mely lehetőséggel több egyház is élt, szerkezetileg belekapcsolva tanár- és lel-készképző intézetét az egyetemi oktatásba.
1992. Gálffy Zoltán átvette a Kar vezetését.
1993. Megegyezés születik az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK), a Tanügymi-nisztérium, a BBTE és a PTI között: az EREK eldöntötte, hogy él a tanügyi törvény ad-ta lehetőségekkel, és az 1993–94-es tanévvel kezdődően a vallástanárait kettős kép-zéssel az Egyetem keretében fogja kiképezni. Ennek eredményeként jött lére 1993-ban az Egyetem keretében a Református Tanárképző Kar. Ebben az esztendőben hirdette meg a Kar az első egyetemi felvételit (az első kettős képesítéssel végzett tanárnemze-dék tehát 1997-ben államvizsgázott). Az 1990-ben, 91 és 92-ben az ún. mono-szakra felvételizett hallgatók továbbra is a PTI keretében folytatták tanulmányaikat, az utolsó végzős évfolyam 1997-ben hagyta el az intézetet.
1997. Az 1997–98. iskolai évben indított, két szemeszterre terjedő elmélyített tudományok (studii aprofundate) képzés első évfolyamára 13-an iratkoztak be, a következő évben 16-an.
1998. Gálffy Zoltán nyugdíjba vonult, az irányítást Molnár János teológiai tanár vette át.
1999. Elkezdődött az 1993 óta működő szakok végleges akreditációja: valláspedagó-gia–magyar, német, angol, francia nyelv és irodalom, ill. szociális munka. A Kar tehát teljes legalitásban működik. Ezzel párhuzamosan ebben a tanévben indult be ideigle-nes működési engedéllyel a valláspedagógia–történelem képzés.
1999. Az 1999–2000. tanévvel kezdődően mesterképzés indult egyháztörténet és bibli-ka szakon. A három félévre terjedő oktatás első évfolyamára 1999-ben 16, 2000-ben 12, 2001-ben 10 jelölt iratkozott be.
2001. Megjelenik a Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Theologia Reformata Transylvani-ca, a Kar tudományos folyóiratának első száma.
2001. Molnár János egyetemi tanár megszerzi a jogot doktori tanulmányok irányításá-ra, ebben az évben meghirdetik az első felvételit doktori tanfolyamra. A doktori iskolát a Római Katolikus Teológia Karral és a Bölcsészkar Magyar tanszékével közösen indítot-ták be.
2002. Indulásától kezdve örök gondot jelentett az, hogy a Karnak nem volt épülete. Ebben az évben végre jelenlegi otthonába költözhetett. Hadd mondjunk itt köszönetet a BBTE akkori és jelenlegi rektorának, Andrei Margának, amiért megkülönböztetett figye-lemmel tekintett a Kar nehéz helyzetére, és sokunkat megszégyenítő segítőkészség-gel és jóindulattal vállalta fel az otthonkészítés költséges munkáját.
2002. Két félévre csökkent a mesteri tanfolyam időtartama, 2002-ben a valláspedagó-gia–egyháztörténelem szakra 10-en, 2003-ban pedig 8-an iratkoztak be.
2003. Új szakkal bővült az eddigi tanárképzés karunkon: valláspedagó-gia–zenepedagógia.
2004. Alkalmazott teológia néven új, gyakorlati teológiai mesteri tanfolyam indul a Karon.
2005. A bolognai egyezmény szabályozásának megfelelően a Karon is átalakult a kép-zési kínálat. A 2005-2006-os tanévtől kezdődően az alapképzés időtartama hat félévre, a szakok száma pedig háromra csökkent (Valláspedagógia, Szociális teológia, Zene-pedagógia). A doktori tanfolyam időtartama is három évre csökkent.
2008. Molnár Jánost Buzogány Dezső követi a dékáni tisztségben
2008. Két évfolyam végzett egyszerre a Karon. Ekkor fejezték be tanulmányaikat a 2004-ben nyolcféléves, illetve a 2005-ben hatféléves képzésre beiratkozott diákok.
2008. A bolognai egyezményhez való alkalmazkodás következtében a mesteri tanfo-lyam képzési kínálata is módosult. A képzés időtartama 4 félév, a szakok száma 2 lett: Alkalmazott teológia és Teológia-Zene-Nevelés. Ugyanakkor ebben az évben indult az utolsó két féléves mesteri képzés.