Dr. Angi István professzor úr köszöntése 85. születésnapja alkalmából
20.10.2018

A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk és a Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.

A tudományos életpálya Kézdivásárhelyen indult, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban folytatódott, ahol később tanárként helyezkedett el. Három évig tartó moszkvai tanulmányai nyomán, a Zene és affektivitás című értekezésével, 1965-ben,filozófiai doktorátust szerzett.

Ebben a periódusban indult zenepublicisztikai munkássága. Esztétikatörténeti cikksorozata jelent meg az Utunkban, tanulmányokat közölt aKorunk, a Hétszámaiban, valamint a Bartók-dolgozatok, Zenetudományi írások ésA filozófia műhelyében című gyűjteményes kötetekben. Nemzetközi konferenciák szakelőadójaként ismertté vált itthon és határokon túl.

A zeneesztétikát a hazai magyar zeneírásban mai napig elsősorban Angi István munkái képviselik. Önálló kötetei: Zene és esztétika (1975), Az esztétikum zeneisége (2001), A zenei szépség modelljei (2003), Zeneesztétikai előadásokI, II. (2003, 2005), Értéktől jelentésig (2004), A harmónia marad(2013).

Az említett művek írott bizonyítékok, melyek évtizedek múlva is fennen hírdetik a professzor úr szakmai nagyságát. De amit mi, diákok, útravalóul kaptunk kedves tanárunktól, az a szívünkben marad, beépült személyiségünkbe. Felejhetetlen élményt jelentettek azok az esztétika órák, melyekben finoman ötvöződött irodalom, képzőművészet, zene. Ma is szívesen beülnék a diákok padjába, hogy önfeledten hallgassam az esztétikai kategóriákról szóló magyarázatot, a sok sok zenei példát, a tiszta, szép, magyar beszédet, melyben huncutul meg-megcsillant a humor finom kis szála. Szerencsések vagyunk, hogy tudásának, emberszeretetének, művészetek iránti alázatának, szorgos munkájának gyümölcseit folyamatosan élvezhetjük.

Különös köszönettel tartozunk a tanár úrnak a Református Tanárképző Kar keretében működő zene szak elindításának 15 éves évfordulóján, hogy annak idején, amikor az első lépéseket kellett megtennünk az új szak megszervezése érdekében tanácsaival, meglátásaival, emberi kapcsolataival segítette a munkánkat. Óvó, őrködő szemeit magunkon érezhettük, biztos támogatását minden alkalommal megtapasztalhattuk. Tudom, hogy ha ma este újra, egy fáradtságos nap után, kérdéssel, kéréssel fordulnék István bácsihoz, meghívna kedves családja otthonába, finom tea és sütemény mellett időt szakítana arra, hogy útba igazítson. Ezt tette minden alkalommal.

A tanár úr alkotó élete eddig folyamatos tevékenységben telt. Minden bizonnyal így is fog folytatódni, még számos esztendőkig. Isten gazdag áldását kérjük életére, családjára. Legyen egészsége, ereje, humora, jókedve, hogy a következő tanárnemzedékek is tanulhassanak tőle.